Kicsit késve, de itt van végre a cikk. Szóval A lehetetlen. Egyszerűen zseniális! Minden teljesen jó benne, a fények (erre még visszatérek), a színészek, az operatőri munka stb.  Bár a teremben nem voltak sokan, biztos nem bíztak a filmben, mert a mai igények  a  látványra (az itt is volt), és a vérontásra összpontosulnak (tisztelet a kivételnek). De! Engem ritkán hat meg egy film, de A lehetetlen ezek a filmek közé tartozik. És! Szóval a fények. Minden a lehető legjobb kameraállásból van felvéve. Külön kiemelném az utolsó jelenetből a Napot, ami valami lehengerlő. Olyan szépen van felvéve, hogy az már hihetetlen. 

De térjünk át a történetre, ami szintén nagyszerű. Egy jobbmódú család elmegy Thaiföldre a téli szünet idején. Minden jól megy, de váratlanul mindent elsöpör egy cunami. A család két részre szakad, az anyára, Mariara, a legidősebb fiúra, Lucasra, és az apára Henryre, és a két fiúra Simonra és Thomasra. Ezután próbálják megtalálni egymást, és ezer drámai dolog történik közben. Ezt is csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek van még ízlése.